Mohácsi Busójárás 2021 február 11-16

A ’farsang’ a téli ünnepkört záró, téltemető-tavaszváró rítusok, maszkos alakoskodások, köszöntők összefoglaló megnevezése.

A farsanghoz a karácsonyi ünnepkör után a leggazdagabb jelesnapi szokáshagyomány kapcsolódik. Legjellemzőbb eseménye az álarcos, jelmezes alakoskodás, amely majdnem minden farsangi szokásban előfordul.

A busók kifordított szőrű bundát, szalmával kitömött gatyát, gyapjúból kötött cifra harisnyát, lábukon bocskort, fejükön fűzfából faragott, hagyományosan állatvérrel festett, birkabőrcsuklyás álarcot viseltek.

Busójárás Európában

A különböző alakoskodó szokások – amelyek valaha az egész világon ismertek voltak, és általában a földművelő társadalmakhoz kötődtek – a tél/sötétség/gonosz elűzését, illetve a fény/tavasz eljövetelét kívánták elősegíteni, emellett művelői úgy tartották, hogy azok a termékenység befolyásolására is alkalmasak. Ezek a szokások Európa szinte minden országában ismertek voltak, de legfőképp a Balkánon, illetve a Kárpát-Pannon-térségben terjedtek el.

A busók többsége csoportokba tömörül. Az utóbbi években a felvonulásos, jelmezes, városias jellegű karneválra 1000-1200 fő öltözik busónak, akik 58 önállóan szerveződő, zárt csoportközösséget alkotva alakítják jellemző rítusaikat. A busócsoportok érintettsége is többszintű, hiszen vannak akik zenészek, táncosok, vagy maszkfaragók is, akik alkalmilag más csoportokkal is rituális kapcsolatba kerülnek.

Régi Busóálarc

 

Mohácson kevés olyan család van, akiknél nincs a szekrényben busóálarc. Az is biztos, hogy nehéz két egyformát találni. A szakszerű, igazán gondos tárolásra viszont a Kanizsai Dorottya Múzeum hívatott, melynek gyűjteményében 90 darab egyedi busómaszk található. Ezek közül jó néhány több, mint 100 évet megért, a 19. század végén, 20. század elején készült, az eredeti formákat és készítési módot leginkább őrző fa álarc.

UNESCO világörökség lett a Busójárás

2009-ben felvették a mohácsi busójárást az emberiség szellemi kulturális örökségének reprezentatív listájára.

Az UNESCO 2009. szeptember 28. és október 2. között tartott kormányközi bizottsági ülésén a világ minden tájáról érkezett 111 jelölésről döntöttek a jelzett időben.

Ki lehetett busó?

Anno busónak kizárólag a a felnőtt férfiak öltözhettek be. A nők és a gyerekek maszkások lehettek, de busó maszkot nem viselhettek.

A legényeknek a férfikort elérve tanúbizonyságot kellett tenniük arról, hogy képesek társaik inkognitóját megőrizni, mind fizikai, mind erkölcsi erővel. Ennek próbája az ujjhúzás volt: középső ujjukat összeakasztották, egymást húzták. Az lett a győztes, aki jobban el tudta húzni a másikat. A busók birkózása erőpróba volt. Az inkognitó fontos volt. Akit felismertek a maskarában, az hazament és más maszkot, gúnyát öltött.

Busójárás története

A mohácsi sokacok híres népszokása, a busójárás idejét a tavaszi napfordulót követő első holdtölte határozza meg.

A mulatság régen farsangvasárnap reggelétől húshagyókedd estéjéig tartott.

A jankele

A jankele a mohácsi busójárás másik jelmezes alakja a busón kívül. A szerepe elsősorban az, hogy távol tartsák az utcán sétálókat a busóktól, főleg a gyerekeket.

Jelmeze tulajdonképpen rongyokból áll, de a jankelénél még van egy zsák is, amely hagyományosan hamuval, liszttel, manapság inkább ronggyal vagy fűrészporral van megtöltve (de előfordul, hogy korommal, vagy valami keményebb tárggyal, pl. téglával, kővel, stb).

A Busó fűzfából  faragott maszkot viselő alak, akinek jellemző ruházata a bocskor, csizma, fehér vászongatya, a bundájával kifordított birkabőr derékban kötéllel vagy lánccal összekötve, melyre egy, vagy több kolomp van felaggatva, vállukon tarisznya.