Mohácson kevés olyan család van, akiknél nincs a szekrényben busóálarc. Az is biztos, hogy nehéz két egyformát találni. A szakszerű, igazán gondos tárolásra viszont a Kanizsai Dorottya Múzeum hívatott, melynek gyűjteményében 90 darab egyedi busómaszk található. Ezek közül jó néhány több, mint 100 évet megért, a 19. század végén, 20. század elején készült, az eredeti formákat és készítési módot leginkább őrző fa álarc.

 A legkorábbi időkben maszkjaikat a busók maguk faragták. A Múzeum gyűjteményének archaikus maszkjai a maiakhoz képest kisebb méretűek, könnyűek és emberi arcot formáznak. Kidolgozottságuk az egyszerűség, a praktikum és a hordhatóság felé hajlik. E maszkok készítői feltehetően még valóban hittek a mágikus cselekmények erejében, és funkciójuk csupán az álarcot hordó egyén kilétének elrejtésére korlátozódott, illetve az átváltozást szimbolizálta. A szarv ezeken a maszkokon nagyon ritka.