A mohácsi sokacok híres népszokása, a busójárás idejét a tavaszi napfordulót követő első holdtölte határozza meg.

A mulatság régen farsangvasárnap reggelétől húshagyókedd estéjéig tartott.

A más népek hiedelemvilágában is megtalálható télbúcsúztató, tavaszköszöntő, oltalmazó, termékenységet varázsló ünnepet a balkáni eredetű sokácok korábbi hazájukból hozták magukkal, amely aztán Mohácson formálódott tovább és nyerte el mai alakját. Mohácson a hagyomány eredetét a törökűzés legendájával is magyarázzák. A mondának – mely szerint a Mohács-szigeti mocsárvilágba menekült őslakos sokácok megelégelve a rabigát, ijesztő álarcokba öltözve, maguk készítette zajkeltő eszközökkel, az éj leple alatt csónakokkal átkelve a Dunán, kizavarták a törököket Mohácsról – aligha van történeti alapja.

A város 1687-ben szabadult fel a török uralom alól, s a sokácság nagy arányú betelepítése csak mintegy tíz évvel ezután kezdődött meg. Minden bizonnyal a balkáni eredetű sokácok korábbi hazájukból hozták magukkal a szokást, mely aztán Mohácson formálódott tovább és nyerte el mai alakját. A népszokás megjelenéséről a XVIII. század végéről vannak az első adatok. Ma már Kisfarsang napján, vagyis csütörtökön tele a busónaptár, folyamatosan vannak rendezvények, egészen húshagyó keddig bezárólag.