„Legyen béke, szabadság és egyetértés.” – ez a felszólítás vezeti be az 1848. március 15-i pesti forradalom híres 12 pontját. „Legyen béke, szabadság és egyetértés.” – ezzel a felszólítással zárul Magyarország 2012. január elsején hatályba lépett új Alaptörvénye.
Március 15. jelentése és jelentősége megkérdőjelezhetetlen. Azt mondhatnánk, hogy ott van a szívünkben, a lelkünkben, az agyunkban, és ha nem lenne március 15-e, ha nem lettek volna a márciusi ifjak, mi sem lennénk.
A márciusi ifjak nagy üzenete a márciusi ébredés, a márciusi lobogás, a márciusi akarat, a márciusi tenni és változtatni tudás. Március 15. elsősorban Petőfi Sándorék ünnepe, azoké a fiataloké, akik elindítottak valamit, amit aztán mások vittek tovább.
Az 1848. március 15-i események hírei Baranya megyébe, Mohácsra a Nádor hajóval érkeztek március 17-én. Egy komáromi kereskedő hozta a híreket, aki lelkesítő előadása nyomatékául a tizenkét pontot és a Nemzeti Dalt is bemutatta. A Duna parton tartott népgyűlésen Hatos Gusztáv, a város főjegyzője szónokolt. Szavainak következtében a felhevült forradalmárok a pesti események hatására cselekvésre határozták el magukat. A kincstári sóházról leszedték a kétfejű sasos császári címert, és a fekete-sárga színeket magyar nemzetire festették át.
A megyeszékhelyen, Pécs városában március 18-án jelentek meg a forradalmat éltető első plakátok. Másnap a Széchenyi téri nagygyűlésen Perczel Miklós a társadalmi egyenlőségről szónokolt. Március 19-én megalakult a polgári vármegye. A közgyűlés visszahívta konzervatív követeit és helyükbe reformpártiakat választott.
Mindkét városban ezután felállították a nemzetőrséget, melynek sorai közé csaknem minden polgár csatlakozott, még azok is, akik inkább csak az események szemlélői voltak és nem résztvevői. A Dráva melletti őrvonal kialakítására Baranya megye 6 ezer főt adott.
Április 22-én a megye főispánjává Batthyány Kázmért nevezték ki. A beiktatási ünnepségre a megye minden részéből 5 ezer ember érkezett Pécsre. Siklóson Táncsics Mihályt választották követül a népképviseleti országgyűlésbe. Jelentősebb ütközet a megye területén nem zajlott le. Kisebb, de mégis fontos haditettet jelentett, hogy 1848 szeptemberében Oroszlónál 120 önkéntes elfogta a horvát seregek lőszerszállítmányát, illetve lefegyverezték a Pécsett és Pécsváradon hagyott horvát őrséget valamint a vasas lovasokat. Batthyány Kázmér közben a Délvidék kormánybiztosa lett és bevonult Eszékre. A császári csapatok 1849 elején foglalták el Baranya egy részét, később Eszék is elesett. Említést érdemel még az 1849. június 10-i túronyi összeütközés, ahol a felkelőket szétverték, a falut felégették, lakóinak többségét megölték. A honvédség június 13-án elhagyta Pécset. Július 15-én Mohácsnál volt kisebb összetűzés, amely Baranyában a szabadságharc utolsó eseményét jelentette. Mohácsnál kezdődött és itt is végződtek az események.
A világosi fegyverletétel után a forradalom és szabadságharc baranyai vezére, Batthyány Kázmér gróf a mellette végig kitartó megyebeliekkel együtt emigráltak. Az itthon maradottakra a számonkérés várt. A párizsi emigrációban elhunyt (1854) Batthyány Kázmér hamvait magyar földön, a siklósi vár kápolnájában 1987-ben helyezték örök nyugalomra.
Március 15-én nemcsak Petőfi és a márciusi ifjak váltak hősökké, nemcsak azok, akiknek nevét gyermekkorunktól betéve tudjuk. Hőssé váltak a suszterek, nyomdászok, varrónők, bognárok, mindazok, akik egyetlen nap alatt kikiáltották a magyar szabadságot. A nemzet magába fogadott szegényt és gazdagot. Mindenkit magába olvasztott, aki osztozni akart a magyarok szabadságában. Itt született meg az újkori magyar nemzet, mert talpra ugrott egy bátor nemzedék, amelynek volt mersze törvényt adni saját magának. Egy nemzet, amely ragaszkodott ahhoz, hogy maga szabjon rendet saját magának. Lerázták magukról a gúzsba kötő törvényeket, újakat, szabadságtörvényeket alkottak, hogy képessé tegyék magukat, hogy módjukban álljon jobb életet teremteni minden magyarnak. Megértették, hogy a szabadságjogok összessége nem azonos a szabadsággal. A szabadsághoz munka is kell, kell a család megélhetése és a biztos fedél is. Tudták, hogy egy nemzetnek, akár csak egy eleven embernek, teste is van. Teste, amelyet táplálni kell, amelynek ruhára, otthonra és gondoskodásra van szüksége. Akkoriban nem volt használatban olyan szó, mint a rezsicsökkentés, de azt könnyű belátni, hogy éppen úgy, mint ma, az igazságtalan és méltánytalan terhek csökkentése volt számukra az első és a legfontosabb feladat.
Hinnünk kell abban, hogy nem mi választottuk magunknak március 15-ét ünnepünkké, hanem március 15-e választott minket ünneplőivé, ehhez mérten és méltón kell élnünk és cselekednünk.
