Sárköz a magyar népművészeti hagyománykincs egyik leggazdagabb központja. A Duna szabályozása után a művelhető földterületek megnövekedésével, viszonylag jómódúvá vált a lakosság, ezért pompás népviselet fejlődött ki, amely számos lehetőséget adott a díszes szőttesek, rojtkötések, csipkevarrások, hímzések kialakulására.
Báta többségében katolikus lakosságával sajátos helyet foglal el a reformátusok lakta Sárközben a vallási különbözőségből eredő eltérő életmóddal, népszokásokkal, népviselettel.
A település önkormányzata - a 1980-as évek végén - felismerve a település hagyományainak, sajátos népi kultúrája megőrzésének és bemutatásának fontosságát, az Általános Művelődési Központ intézményén belül megalapította a Tájházat. Létrehozásának szorgalmazója a helytörténeti szakkör vezetője Kiss Lászlóné B.Tóth Erzsébet volt, aki a helytörténeti szakkör tanulói valamint a nyugdíjas klub bevonásával kezdte el Báta község területéről a hagyományos paraszti kultúra valamint a halászatból élő emberek tárgyi emlékeinek összegyűjtését. A gyűjtés továbbra is folytatódik az időközben létrehozott Bátai Tájházért és Népi Kultúráért Közalapítvány segítségével. A kiállítási tárgyak száma jelenleg mintegy 1800 db. A tárgyak nagy részét ellenszolgáltatás nélkül a falu lakói ajándékozták a közgyűjteménynek.
http://www.bata.hu/nevezetessegek_elemei/ismertetok/tajhaz.html
Szent Vér templom - zarándokhely
A régészeti leleteket Dercsényi Dezső értékelte művészettörténeti szempontból. A templomot 15. századinak vélte, késő gótikus átépítéssel. Mivel románkori régészeti leletet nem találtak, ezért feltételezte, hogy a Szt. László alapította apátság és a feltárt templom nem azonos. A templom közelében talált Árpád-kori sírok ma mégis inkább azt a vélekedést támasztják alá, hogy ezen a helyen kell keresnünk az apátság helyét.
