A busók többsége csoportokba tömörül. Az utóbbi években a felvonulásos, jelmezes, városias jellegű karneválra 1000-1200 fő öltözik busónak, akik 58 önállóan szerveződő, zárt csoportközösséget alkotva alakítják jellemző rítusaikat. A busócsoportok érintettsége is többszintű, hiszen vannak akik zenészek, táncosok, vagy maszkfaragók is, akik alkalmilag más csoportokkal is rituális kapcsolatba kerülnek.

A busók alárendelik magukat a csoportok belső szabályrendszerének, a csoportok pedig a közös cél, az ünnep létrehozásában és megélésében önmagukat „busótársadalomként” definiálják.

Az egyes csoportok a közösségen belül is rendelkeznek sajátos szokáshagyománnyal, ami teljesen láthatatlan marad a külső szemlélő számára. Elnevezésük tükrözheti jellemző attribútumukat, amellyel megkülönböztetik magukat a többiektől. Ágyús, Ördögkerekes, Kürtös, Bödönhajós, Kecskeszarvas, Botos. Utalhat jellemző cselekvésre, eseményre: Nagy Durranás (szintén ágyús csoport), Dunai átkelés. A sokác identitással, vagy kötődéssel összefüggő elnevezések: Mohácsi Sokáckör, Búso Club (nevükben a „búso”-t szándékosan a szokottól eltérően írják), Poklade, Mladi Momci, Stari Momci, Danica Zvezda,. A szokás eredetmondájával kapcsolatos a Télűzők, Törökverők elnevezés. A csoport vezetőjéről elnevezett a Marosa és Vidák, illetve játékos, humoros névadás a Busulók, Boros-kóló, Buba Mara, a Futottak még stb…
Valamennyi csoportban van egy minden tag által tisztelt vezető egyéniség. Lehet a rangidős, lehet hozzáértésben kiemelkedő, vagy kreatív személy.