A ’farsang’ a téli ünnepkört záró, téltemető-tavaszváró rítusok, maszkos alakoskodások, köszöntők összefoglaló megnevezése.
A farsanghoz a karácsonyi ünnepkör után a leggazdagabb jelesnapi szokáshagyomány kapcsolódik. Legjellemzőbb eseménye az álarcos, jelmezes alakoskodás, amely majdnem minden farsangi szokásban előfordul.
A maszkos alakoskodók dramatikus játékai és a felvonulások mellett fontos esemény az ünnepinél is gazdagabb evés-ivás, tánc, mulatozás az ivóban, fonóházban, vagy más közösségi helyen. A hedonista mulatságok célja, hogy a természetet hasonló bőségre ösztönözzék.
A farsangi alakoskodó szokások – széleskörű földrajzi elterjedése mellett – időbeli szórtsága is viszonylag tág volt. Ezen (mozgó) ünnepek ideje szűkebben véve általában Vízkereszt napjától (január 6.) a nagyböjt kezdetéig, Hamvazószerdáig tart, tágabb értelemben viszont december közepétől a következő év Húsvét hétfője közötti időszakra esik. A szokások és hiedelmek zömének szempontjából azonban többnyire Farsangvasárnap, Farsanghétfő és Húshagyókedd („farsangutolja”, „farsangfarka”) alkotja a farsangot. Bizonyos Húshagyókeddi szokások a farsang, ill. az egész tél elmúltát jelképezik: pl. farsangtemetés, bőgőtemetés, halottas játék, téltemetés.
A farsanghoz számos termékenységvarázsló cselekmény és hiedelem kapcsolódik; ezek részint a köszöntők jókívánságaiban, a dramatikus játékok egyes mozzanataiban nyilvánultak meg. A magyar farsang és az európai népek hagyománya között több párhuzamot ismerünk.
A Busójárás a mohácsi sokacok alakoskodó felvonulása, amely 2009 óta a szellemi világörökség része.
Képek forrása:
Teljes felszerelésben hanszerekkel mókázó hét busó – Mohács, 1930. – Vitéz dr. Horváth Kázmér felvétele – KDM Fotótár
Felöltözött busók egy sokac ház verandáján – Mohács, 1936. – Vitéz dr. Horváth Kázmér felvétele - KDM Fotótár
Szöveg forrása:
Magyar Néprajzi Lexikon – „Farsang” szószedet
